Slow mozgalom

Hogy mi is az a slow mozgalom azt most nem fogom itt leírni, mert rengeteg helyen utána tudsz nézni a neten, ha tényleg érdekel. Segítségképpen itt van néhány link kezdetnek:

Slow movement wikipedia
Slow Budapest

Itt inkább arról írnék, hogy én miért szimpatizálok egyre jobban a slow mozgalommal.

Van már némi élet tapasztalatom és volt sok "pörgés" az életemben.

• Dolgoztam külföldön, dolgoztam szezonális munkában, dolgoztam olyan körülmények között, amit nem biztos, hogy minden átlag ember tolerálni tudna. A lényeg, hogy néha annyit hajtottam magam, hogy tudom mi a "kiégés" szindróma. Többször kellett munkahelyet váltanom, költöznöm, új szakmát tanulnom, voltam álláskereső.

• Volt, hogy hajszoltam a munkát, hajszoltam az új dolgok megismerését, új tanfolyamok, új szakma, új könyvek és mindig van valami új és még újabb.

• Mióta az internet ilyen fontos szerepet tölt be az életünkben én is azzal indítom a napom, hogy megnézem a közösségi oldalakat, aztán még ezt, aztán még azt és már el is vesztem a rengeteg információban.

• Naponta vannak változások a politikában, a városban ahol élek, a gazdaságban, a technikában és mindenhol.

Mostanra úgy érzem, hogy folyamatosan rohannom kell, különben lemaradok valamiről. Lemaradok egy határidős ügy elintézésében, lemaradok egy fontos előadásról, lemaradok egy film megnézéséről, vagy lemaradok valami fontos megtanulásáról. 

Én egy érdeklődő ember vagyok, szeretek új dolgokat megismerni, de néha úgy érzem eláraszt a rengeteg információ. 

Valamitől mindig félek, tele vagyok aggodalommal, hogy ha nem követem naponta a legfrissebb híreket, nem fogom érteni, hogy működnek a dolgok, nem fogom tudni kezelni a legújabb technikai kütyüt és még sorolhatnám tovább, de nem teszem, mert mostanra, ha még mindig olvasod ezt a bejegyzést, akkor nyilván tudod miről beszélek.

Talán Neked is ismerős ez az érzés.
Egyre többször tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon meddig fenntartható ez a pörgés?

• Hogy meddig lehet még terhelni önmagunkat?
• Mennyi mindent kell még megtanulnom? 
• Mennyi mindent akarok még megismerni, megtanulni?
• Mennyi időt szeretnék pihenésre szánni?
• Mennyi időt tudok a családomra szánni?
• Hogy mostanában alig tudok már időt szakítani a barátaimmal való találkozásra.
• Mindenki állandóan "be van havazva".

És mindeközben itt a tavasz, megújul az élet és mi elrohanunk mellette, mert nincs időnk csak úgy leülni, megpihenni. Kiülni a természetbe élvezni a madár csicsergést, beszívni a virágok, a levegő illatát és csak úgy jelen lenni az életben. Csak úgy nyugalomban, belső békében, hogy nem kell rohanni, nem kell azon tűnődni, hogy még mi mindent kell elintézni.

Eljött a pont és azt mondtam, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁlj!!!!!!!!

Én itt és most akarom az életemet vissza!!!!

Igen, talán lemaradok bizonyos dolgokról, de cserében visszakapom az életemet! Visszakapom a létezés örömét. Elcserélem a kapkodást, a rohanást, a teljesítménykényszert egy élhetőbb életre. 

Na ezért lettem "slow".

Köszönöm, hogy volt türelmed végigolvasni. (Ma már az emberek nagy részének, nem hogy egy könyvet, de még egy blog bejegyzés végigolvasására sincs ideje.) Ezért egyben gratulálok és üdv a csapatban ! :)

Ha úgy érzed, van ehhez mit hozzáfűznöd, megteheted, megtisztelsz vele.

Üdvözlettel: Andi