Sajnos én is észre vettem magamon, hogy rengeteg időt töltök a számítógép, okostelefon, a tv és a világháló virtuális valóságában :(
Sajnos egyre többet. Feszült leszek, ha úgy érzem, valamiről lemaradok, jaj, még ezt a cikket elolvasom, jaj még ezt az érdekesnek tűnő posztot megnézem, jaj de jó fotó, stb. Halogatom, hogy majd utána kezdek neki főzni, vagy utána megyek el vásárolni, vagy utána beszélek a barátommal, barátnőmmel, utána hívom fel anyámat, és sorolhatnám.
Azt veszem észre, hogy az időm, az energiám egyre nagyobb része azzal megy el, hogy a virtuális világban bámészkodom.
Mivel én is igyekszem egyre tudatosabban élni, ezért folyamatosan figyelmeztetem magam:
Hé, odakinn épp ősz van, gyönyörűek a színek, gyönyörűek a fények, simogat a szél, még nem csíp a hideg!!! Inkább menj ki érezd meg, tapasztald meg. Ne telefonon beszélj a barátaiddal, hanem sétáljatok a sárguló lombok alatt, vagy üljetek be valahová egy kávéra, vagy ami jól esik. De most még a szabadba is ki lehet ülni, nem sokkal varázslatosabb a természet élőben, mint bármelyik animált, mesterségesen felturbózott fotó?
Nem sokkal jobb a valóság, még ha nem is idealizált, még, ha épp esik is az eső, vagy fúj a szél, mint a mesterséges világ?
Hiszen az élet értelme, hogy éljük, hogy megtapasztaljuk?
Ne csak "kukkolók" legyünk, ne csak a mesterségesen létrehozott világban tudjunk tájékozódni, hanem valódi élményeket szerezzünk.
Bevillannak emlékek, amikor gyerekként ősszel az erdőben futottam, esett az eső, kitágult a tüdőm a futástól és mélyen beszívtam az avar, az őszi erdő illatát :) Erre még most is emlékszem, azóta is, ha egy - egy pillanatra megérzem, előjön ez az emlék. És még sorolhatnám, de amikor ezt épp írom, pont olyan őszi nap van odakinn, szemerkél az eső, és nekem épp most ez jutott eszembe...
Ez csak egy ici-pici példa arra, amit el akarok mondani, hogy nincs az a mesterséges, gyönyörűen, színezett, animált virtuális valóság, ami felvehetné a versenyt az Élettel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése